Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Westie fajta kutya

A westie igazi munkakutya, múltja ellenére állandóan vidám, játékos, ideális családtagnak mondható, és nem tartozik a tipikus, unott szalonkutyák sorába. Remekül beilleszkedik környezetébe, nem agresszív, fáradhatatlan játszótárs, és kifejezetten igényli is az emberbarátaival való állandó kapcsolatot. Jól tartható városi lakásban is. Termete kicsi, ám előkelő, ideálisan ötvöződik benne az erő és az aktivitás. Kerek fejének vonzó külsőt kölcsönöz a felálló fül. Fehér, sűrű szőrzete megvédi a hidegtől és a nedvességtől. Mozgása erőteljes, dinamikus, végtagjai úgy fejlődtek ki, hogy járatlan terepen is gyors futó.
 

 

 A westie bundája gyönyörű, vétek hagyni, hogy a szőre göndörkés és összetapadt legyen, a rá jellemző csontfehér helyett sárgás színben „pompázzon”. A megfelelő küllem érdekében tehát ajánlatos legalább hetente egyszer kifésülni a bundáját. A hosszú, bozontos szőrtől trimmeléssel szabadíthatjuk meg, amit jobb szakemberre bízni.
     A westie-ről jó tudni, hogy sokan csak a pénzért fogtak bele a tenyésztésbe, ezért körültekintően kell kiválasztanunk a kölyköt. A kutya leggyakoribb hibái közé tartozik a nem megfelelően erős és párhuzamos állkapocs, a hiányos szemfogak, a fél here, a nem eléggé tömött és göndör szőr, a túl hosszú farok, vagy a fehértől eltérő bundázat.
     Vadászösztönéből következően a westie kisebb gondokat is okozhat, ha vidéken a szabadban elengedjük, hiszen gyakran megfékezhetetlen vadászkutyává vedlik át, amikor baromfiudvar, vagy kisállatok közelébe kerül. Ilyenkor nem könnyen hallja meg gazdája hívó szavát. Ahogy az „ős-westie”-ről szóló korabeli feljegyzésekből is tudni lehet, a kis fehér kutya számára „nem létezett soha túl hideg folyó, vagy túl mély odú, amely megállíthatta volna…”
     A westie egyébként ideális társnak tekinthető, hiszen egyik legjellemzőbb tulajdonsága a diszkréció. A kis fehér szőrgomolyag játékossága és szeretetéhsége ellenére ugyanis tisztában van azzal, hogy nem lehet mindig a figyelem középpontjában. Éppen ezért a westie soha nem fog lamentálni, ha rövidebb időre magára hagyják, és el kell foglalnia magát. Fontos persze, hogy a kutyának legyen saját vacka a lakásban és séták alkalmával rendesen kinyújtózhasson. Ám alapjában véve a westie rendkívül szófogadó, kevés gondot okozó kutyafajta.

 

Nyak: A fej megfelelő tartását engedően elég hosszú, izmos és folyamatosan vastagodik a töve felé, ahol egybefolyik a meredek vállakkal.
     Mellső rész: A vállízület elől helyezkedik el, a könyök feszesen a test mellett, a mellső lábak párhuzamosak a törzshöz, szabadon mozognak. A mellső lábak rövidek és izmosak, egyenesek, és rövid, kemény szőrrel sűrűn fedettek.
     Törzs: Kompakt. Egyenes hát, széles és erős ágyék. Mély mellkas, a bordák felső részükben íveltek, oldalról laposnak tűnnek. A hátsó bordák mélyen hátranyúlnak, az utolsó borda és a hátsó rész közti távolság a törzs szabad mozgását biztosító lehető legrövidebb.
     Hátsó rész: Erős, izmos, tetején széles. A lábak rövidek, inasak és izmosak.
     A combok nagyon izmosak, nem állnak túl szélesen. A csánkok szögellése megfelelő, a test alatt helyezkednek el, mozgásban és álláskor is elég közel vannak egymáshoz. Az egyenes vagy gyenge csánk súlyos hiba.
     Mancsok: A mellső mancsok nagyobbak a hátsóknál; kerekek, arányosak a test méretéhez, erősek, vastag talppárnával. A talpbőr és a körmök színe feketén előnyösebb.
     Farok: A westie farka 5–6 hüvelyk (12,5–15 cm) hosszú, kemény szőr fedi. Nem pelyhes, a lehető legegyenesebb, vidáman áll, nem görbe, nem lóg a hát fölé. A hosszú farok nemkívánatos, csonkolása semmi szín alatt nem megengedett.
     Mozgás: A westie mozgása szabad, egyenes irányú és könnyed. A mellső lábak a vállakból szabadon nyúlnak előre. A hátsó végtagok lépése szabad, erős és rövid, a térd és a csánk megfelelően behajlik, a csánkok a test alól irányítják a mozgást. A kötött, természetellenes lépést és a tehénállást súlyos hibának tartják...
     Szőrzet: A westie fehér szőrzete kétrétegű. A külső szőr kemény, a prémszerű aljszőrzet rövid, puha és tömött. A ritka szőrzet súlyos hibának számít.

 

 

 A westie-re jellemző fehér szín, a tenyésztési folyamat során fejlődött ki, bizonyítva azt, amit már régebben is sejteni lehetett, hogy a nyugat-skóciai környezetben a különböző állatok nagyobb gyakorisággal szülnek fehér, vagy világos színű kölyköket. A tenyésztők úgy gondolták, ezekből a „selejtes”, albinó kutyákból soha nem lehet jó vadászkutya, így inkább az úgynevezett Earth Dog felé és a cairn típusú, színes Poltalloch terrier felé fordultak a tenyésztők – amelyek egyébként nem sokban különböznek a jelenleg ismert westie-től. Ám a „másodosztályú” besorolás ellenére is nagy számban születtek fehér színű terrierek Skóciában, és lassacskán kiderült, hogy kitűnő vadászkutyák, valamint, hogy ugyanolyan vérszomjasan rohannak a nyulak és rókák után, mint színes rokonaik.
     Jelentős változást a westie-tenyésztésben a múlt század hozott, amikor a poltalloch-i E. D. Malcolm ezredes úgy döntött, kifejezetten ezzel a fajtával kíván foglalkozni, és a westie széles körű nagy-britanniai népszerűsítését tűzte ki céljául. A véletlen is segített a változat életben maradásában, Malcolm ezredes ugyanis egy vadászaton összetévesztette kedvenc vörösesbarna kutyáját egy rókával, és lelőtte. Így a múlt század hatvanas éveitől kezdve a Malcolm-dinasztiában a westie fehér színe biztosította, hogy ne fordulhasson elő több ilyen tragikus vadászbaleset. A west higland terrier elnevezést is Malcomnak tulajdonítják a krónikák, ám saját bevallása szerint a munka javát apja és nagyapja végezte a westie tenyésztésében.